A BÉKE CSAK KIFLIVÉG


Merülök. Feledésbe.
Hideg lé a víz, folyó sodor.
Az idő partokba mar, ha majd
Talajt ér a lét, tudni fogom
Hogy mire jók a partok, hova tartok
Mi tart ott, ha épp jó nekem
És mitől ez a rész, ami küzd azért
Hogy legyen saját helye,
Holott a folyó az út.

Homokopadon ebédre
Csak figyelem, ez most jóllakat,
Ahogy a csorda lesi fürkészve
A túloldali partszakaszt.
Hogy ott milyen lenne,
Mert az a végtelenbe,
Vagy még messzebbre nyúlt talán.
És több a nap és jobb a vad és
Nyugalmabbat is találsz.
Csak irány a sodrás.

Saját helyünk van a semmi partján,
A béke csak kiflivég.
Keres az ember, mert nincs elég.
Mindig mohó, mindig akar.
Sohasem áll le, hogy azt,
Ami már megvan, azt úgy csodálja,
Amilyen szép,
Mint az este, hogy itt vagy, hogy itt vagyunk.
Minden úgy ahogy van, gyönyörű,
Mint az este, hogy itt vagy, hogy itt vagyunk.
Minden úgy ahogy van, tökéletes.


Túl. Túloldal.
Túloldalt egy kis csoport
A bokrok közül leste,
Ahogy sodort a víz, meg hogy milyen jó
Mert a mi partunkon nem csak nyomokban,
Rettentő szép homok van,
Igazi átok és nincs is más ok,
Mint a majdnem béke:
Hogy jobb lenne máshogy

Szöveg: Lozsányi György | Zene: Lozsányi György & Nincs Holnap zenekar


Dalszövegek