LEHETNÉL A MENETSZÉL
Ki hajt talajt a tájon.
Rét! A réten zöld a csík.
Vadak a szőlők szelídek a rókák,
borókák szegélyezik
Az időt átkarolnánk, de folyton eltűnik
Rejti a tér. Rejtegeti
A király barackvirággal aludt,
a ludak pecsenyék lettek.
Egy kósza vágy elvitte, amit
az üres helyére tettek
Ha a kopott még elkopik, a kopás is eltűnik
Fedi a kor. Betemeti
Lehetnél a menetszél
Nyújtózz, dőlj el, tapints, merengj
Lehetnél a menetszél
Rezzenj, libbenj, dobbanj, szeress
Cikázz a térben
Időt lehelj
Mozogd ki, hogy álmodozhass
Hagyd, hogy vigyen el az út
Jó hosszan
Mi csal mosolyt egy arcra?
Engem mindig izgatott
a világ széle balra
de a lovam épp itt hagyott.
Valaki érkezik fel délről, látok egy alakot
De temeti a por. Betemeti