SÁL ALÁ
Sétáltatod a kedved a kertben kint,
a láncra rászáll egy kósza lepkefing
Csőrrel rúgod a dallamot,
szétrebben, de elkapod
Eldobod az utolsó éket,
ami féken tartja még a véred,
hogy azt a szívet, ahogy tudod,
reszketeg ívvel a hóba hugyozd.
Szétfolyt a végén a pont a kertben kint.
Szíven szúrt és kell ellene az a szer megint
A lélekben egy gondolat,
hogy az élet rejt még boldogat
És megcsinálod! Remekül,
akár a libasort is egyedül!
Egy éhes, forró, kis remény,
csak húzd össze, csak bújj mögé:
Pamut kapucniba
jó az akusztika
Télen a sál alá,
befér egy sálálá
Nyakig fel a zippzárt! Szél fütyül.
El kéne Nyár-ni, észrevétlenül
Kék legyél fehér felett,
a gondolatnál is könnyedebb.
Vad olvadás, ahogy felfalod
a legkövérebb jégcsapot
Maga a cseppnyi vígasz az eresz tövén,
vagy a fagyok ködén át a lámpafény
Pamut kapucniba
jó az akusztika
Télen a sál alá,
befér egy sálálá