BOCSÁNAT ANNA


Semmi dombnak nem a híve, kinek völgyből van a szíve
A fák ágain ördögök, dús lankáin bú görög.
Bú görög, de had görögjön, pörgess lánykát - szédüljön.
Pirítsd arcát finom bókkal, ha tűzben ég, oltsd száz csókkal!
Száz csókkal.


Az esőillat lassan elül a széllel. Közénk a lét
Csúszós lejtőn húzott ösvényt; füvén a még
meg sem száradt tekinteted testtel ringatod;
Én dactól színes szótlanságod hallgatom.

Úgy mondanám, hogy a pörgő-forgó fergeteg után
Könnyű ívvel radírozzuk szét, ami fájt
Nézem a vállad elmerengve, míg belül lázasan
Keresgélek, szavak selejtjével dobálom magam,
Dobálom magam

Bocsánat Anna, a viharban egy pillanatra
Azt hittem magamról, én is villám vagyok.
Belecsaptam vakon a Rossz Szavak boglyájába,
Most meg hiába oltanám, hiszen tüzet fogott.


Semmi dombnak nem a híve, kinek völgyből van a szíve...

És mikor már a csendnek súlya nyom, elengeded,
Mosolyod szétterül a rossz felhők helyett
Századszorra nézed el az ezredik hibám,
hátba versz és annyit mondasz, na, menjünk tovább,
szökjünk tovább...

Bocsánat Anna, a viharban egy pillanatra
Azt hittem magamról, én is villám vagyok.
Belecsaptam vakon a Rossz Szavak boglyájába,
Most meg hiába oltanám, hiszen tüzet fogott.


Semmi dombnak nem a híve, kinek völgyből van a szíve...



Szöveg: Lozsányi György | Zene: Lozsányi György & Nincs Holnap zenekar


Dalszövegek