BOCSÁNAT ANNA


Semmi dombnak nem a híve, kinek völgyből van a szíve
A fák ágain ördögök, dús lankáin bú görög.
Bú görög, de had görögjön, pörgess lánykát - szédüljön.
Pirítsd arcát finom bókkal, ha tűzben ég, oltsd száz csókkal!
Száz csókkal, száz csókkal.


Háttal ülő illatod döngicsél a vérben. Mögém a lét
Csúszós lejtőn húzott ösvényt; füvén a még
Meg sem száradt tekinteted, s míg testtel ringatod;
Én dacból csinos szótlanságod hallgatom.

Úgy mondanám, hogy az elvonult bolond vihar elől
Könnyű ívvel radírozzuk szét az időt!
De csak nézem a vállad elmerengve, míg belül lázasan
Keresgélek, szavak selejtjével dobálom magam

Bocsánat Anna, a vihar után egy pillanatra
Azt hittem magamról, én is villám vagyok.
Belecsaptam vakon a Rossz Szavak boglyájába,
Most meg hiába oltanám, hiszen tüzet fogott.


Semmi dombnak nem a híve, kinek völgyből van a szíve...

És mikor már a csendnek súlya nyom, felötlik még,
Ha mögéd lépnék és megsimogatnám nehéz sóhajod
Vajon elég lenne, hogy a legjobb kedvre derítselek vele?
Vajon elég egy érintés a hülye mondatok helyett?

Bocsánat Anna, a vihar után egy pillanatra
Azt hittem magamról, én is villám vagyok.
Belecsaptam vakon a Rossz Szavak boglyájába,
Most meg hiába oltanám, hiszen tüzet fogott.


Semmi dombnak nem a híve, kinek völgyből van a szíve...



Szöveg: Lozsányi György | Zene: Lozsányi György & Nincs Holnap zenekar


Dalszövegek