ÜVEGBURA
Ide hullt elém.
Itt van mind. Itt van minden, amiért
rázod a földet.
Mesés holmink egymás tetején.
Közepén a fény olyan messzire ér,
hogy a tér elgörbül a legvégén.
Minden előttem.
Világunk túloldalán, csak te vagy ott árván,
és látom nem érted, hogy lehet,
hogy én még nézlek, felnézek rád.
Úgy szeretném!
Úgy akarom a falon, az üvegfalon át
kell a kalapács! Hozzád kell a kalapács!
Átjutni túlra,
Az üvegbura
kell a kalapács! Hozzád kell a kalapács!
Itt vagyok Magányom!
Te tombolsz odakint.
Dühödten rázod a földet, én kapaszkodom belé, fogom gyökereink.
Mondd, mit tegyek még?
Ide hullt elém,
te dobtál el mindent, amiért rázod a földet.
Minden előttem.
Világunk túloldalán, ne maradj árván!
Látom, nem érted, hogy lehet,
hogy én még féltve felnézek rád.
Úgy szeretném!
Úgy akarom a falon, az üvegfalon át
kell a kalapács! Hozzád kell a kalapács!
Átjutni túlra,
Az üvegbura
kell a kalapács! Hozzád kell a kalapács!