VILÁGVÉGE A CSERESZNYÉS MÖGÖTT
Kedden a cseresznyés mögött elfogyott a világ.
Ott álltam, gondoltam rád
Anyád éppen lángost sütött,
világvége a cseresznyés mögött
A pálya szélén mellém gyűltek a többiek
Szabadkoztak. Mondtam: - most már minek?
Hisz, amúgy is mindenkit régről ismerek
együtt rúgtuk a bőrt ezen a zöld gyepen.
Úgy néztük, mintha utoljára néznénk
a cseresznyés mögött a világ fura végén
A múlt, jövő csak héj, a jelen a mag
Megrepedt a lét, épp belénk harap…
Mozdít a reléd, ha érinted.
A csók íze, a vér íze összeér,
- akár a járda széle a messzeségben -
a tűz az éggel
Világvége a cseresznyés mögött
Eszem egy lángost, lopok egy csókot s jövök
Egy idő múlva újra együtt a réten.
Sáros hamu alatt a világvége
Egy kicsi eső legyőzte a Nagy Tüzet,
a cseresznyés mögé valaki így üzent.
Mozdít a reléd, ha érinted.
A csók íze, a vér íze összeér,
- akár a járda széle a messzeségben -
a tűz az éggel
Világvége a cseresznyés mögött
Eszem egy lángost, lopok egy csókot s jövök
Világvége a cseresznyés mögött
Eszem egy lángost, lopok egy csókot,
iszom egy sört, még egy utolsót
s jövök