BORBÁLA
Borbála a falu szélén lakott,
Fenn a dombtetőn, hogy gurítson egy nagyot.
Mert azt gondolta, hogy neki majd összejön,
Ha már ő egyszer úgyis, odafönn.
Hogy majd egy csordányi unikornist terel,
Ezért egy tehenészetben helyezkedett el
Hisz az élet nem csak álom, de jó lesz úgy is,
Hogy a tehén nem pont unikornis.
Na és ekkor jöttem én a képbe, vagyis inkább estem
Egy véletlenül átmulatott estén
És azóta is úgy vagyunk, ahogy
A Borbála és én vagyok.
Ma nincsenek itt, de tegnap még itt voltak
Há' mondtam babám, pörögjünk fel, nincs holnap!
Most énrám nézzél, ne arra az oltárra,
Porból lettünk, porrá leszünk Borbála!
Én túl igaz vagyok, hogy szép legyek.
Ő meg túl szép ahhoz, ahová megyek
Mégis összeillünk, a furcsa pár
Ha tegnap cirkusz, akkor ma is áll a bál.
Épp áll a bál, és ahogy táncolunk, mutatom,
Hogy "Nézd Borbála, de szép nyugalom!"
De ő nem figyel, a cirkuszt keresi
És ahogy balra sasszé, azt mondom neki:
Ma nincsenek itt, de tegnap még itt voltak
Há' mondtam babám, pörögjünk fel, nincs holnap!
Most énrám nézzél és ne arra a Zoltánra,
Porból lettünk, porrá leszünk Borbála!