DÚDOLTAK SZIRÉNÁK
Ez volt a bús korszak, úgy olvadt, dúdoltak
Szirének, szirénák, szerelmek, siralmak.
Itt hullt a régmúltba. Elfulladt.Szél fújta.
Kép veled: két kezed szétszedett képzelet.
Felszántom elszántan magam!
Nincs holnap, a most is ma van!
Kockán dobom, mi legyen
Ördögöd van, Istenem!
Apám és anyám fia vagyok
Egészen kicsi,
vagy kicsit nagyobb.
Itt állok tornyaimmal
egy magasságban, egy mélységben;
körülöttem senki nem csinál,
senki nem csinál csodát
én sem.
És jött a dús korszak, túl gyorsan túltoltam
Remegtek, peregtek, pörgettek a percek
Névtelen nők fizették, a pók bókkal szőtte be az éjt
Mérge tombolt értem. Én vétkem, megéltem.
Ölte a vágy a testet, szerettek, megnevettek
Démonok, Vad dámák, Szirének, Szirénák
Apám és anyám fia vagyok
Egészen kicsi,
vagy kicsit nagyobb.
Itt állok tornyaimmal
egy magasságban, egy mélységben;
körülöttem senki nem csinál,
senki nem csinál csodát
én sem.