KIS KALANDOK
Cserépről hull a por és a lámpa alól
Éjszakák fejüket visszaveszik.
Királyok meg nyulak, sok kis lény bandukol,
Megáll a lét és így ők is szeretik.
Az utcán kígyókba fonják a fényt:
Az autók szeme csak pillanat
Olyan ez, mint a láz, amikor álmodban
Halni látod meg magad
Kis kalandok, vad viharok,
Szelíd morzsák is még
Összeállnak, így születnek
Halandóknak az igaz mesék
Kertekben vadak, kutyák álmosak,
Szegélyek útján a sárga Hold
A legvégén majd talán, alkonyok hajnalán
Jók leszünk együtt, újra, mind, valahol.
Kis kalandok, vad viharok,
Szelíd morzsák is még
Összeállnak, így születnek
Halandóknak az igaz mesék
Kertekben kutyák, szegélyek, sárga Hold
Legvégén majd talán, megvárunk valahol
Utcán kígyókban: autók, fény, pillanat
Láz az álmodban, meghalni önmagad
Cserép, por, lámpa, éjszakák tenyerén
Királyok meg nyulak, sok kis lény, Te meg én
Megáll a lét, megáll a lét
Szelíd morzsák is még
Megáll a lét, megáll a lét
Szelíd morzsák is még