MONDJÁTOK MEG A NŐKNEK


Az időm hamutálban, füstje felettem
Ha már rágyújtottam anno, szálljon, amivé lettem
Összefog a körben, mind ölelni akartam
Most nélkülem lebeg korsóm a magasban

Megáll a lé, fentről is boldogok vagyunk
Keringőt táncol a hab, ahogy együtt zuhanunk
Szoknyák kacajától már megbillent a tér
a Holdfény meg csak táncol az üveg peremén

A véretek lettem. Viszem a mesénk.
A fényetekben én vagyok Ti vagytok én

Kikérek egy jó nagy sört,
Hogy beleférjen minden baj
Ma csak szűk utcákban lődörgök,
Hogy nagyobbakról álmodjak majd
Ölelésnek indultam,
De zuhanással érkeztem
Mondjátok meg a nőknek,
Hogy én kezdtem,
De engem is löktek!

Komikák és dámák, az idő pamlagán
hanyagul elnyúlt a múlt plüss nosztalgián
Kacér a rúzsa, ahogy a trombitával fújja:
Megélni, kívánni megtörténni újra!

A véretek lettem. Viszem a mesénk.
A fényetekben én vagyok Ti vagytok én

Kikérek egy jó nagy sört,
Hogy beleférjen minden baj
Csak szűk utcákban lődörgök,
Hogy nagyobbakról álmodjak majd
Ölelésnek indultam,
De zuhanással érkeztem
Mondjátok meg a nőknek,
Hogy én kezdtem,
De engem is löktek!


Szöveg: Lozsányi György | Zene: Lozsányi György & Nincs Holnap zenekar


Dalszövegek